A mai nap nem egy újabb zenei alfaj kerül terítékre, hanem maga a stílus védjegye, a neve. Sokszor hallottuk már azt a szót, hogy rocker. De mit is takar ez valójában? Mit is gondolnak erről az emberek. Egyáltalán ki rocker, és ki nem? Hogy néz ki? MI a rocker?

 Tehát adva van a téma. Az inspirációm tegnap jött meg, ugyanis érdekes élményekben részesültem. Tegnap járkálok a faluban, tetőtől talpig feketében, ahogy szokásom, a nyár folyamán beszereztem szegecses karkötőt is.Mindezt azért mondom el, hogy tisztában legyetek az öltözködésemel is. Ugyanis egy hát, max nyolc éves, etnikai egyén le "rockergeci"-zett. Csak néztem, hogy mit akar ez. Természetesen nem álltam meg minden szó nélkül, megérdeklődtem tőle, hogy mi is az a rocker, különben is, én fémzenét halgatok. Ő csak nézett. 

 Ekkor gondolkoztam el újra, és még komolyabban azon, hogy mi is az a rocker. És vajon mitől lesz valaki rocker? Sokan mondják, hogy attól, mert olyan zenét halgat. Sokan mondják, hogy attól, mert úgy öltözködik. Mindre hoznék fel egy példát.

Az első, az úgy öltözködik téma. Láttam rengeteg ember, hosszú hajjal, bakancsban, farmerben és feketében, aki azt se tudta, mi fán terem a rockerség, AFC-t halgatott. Nem tipikus az ilyen ember, de főleg divatból kedvelik a rockot. Ugyanis a rock divat volt, és divat maradt, ezt mindenkinek el kell ismernie. Tekintve, hogy napjainkig szinte egyedül mi képviseltük a tömegből kitűnőt, a lázadót, a vadat. Tehát megértem, hogy rengeteg divatrocker szaladgál manapság, amivel nincs semmi bajom. Hát Istenem, így jártak, hogy szánalmas árnyékok lettek az egyediség helyett. Az ellenpélda pedig az, amikor fővárosunkban egy nyár alkalmával utaztam a metrón, és füllhalgatón keresztül meghallottam Bon Scott hangját. Odanéztem és vajon kit látok? Egy ötven év körüli férfi, fehér ingben, fehér nadrágban, fehér cipőben, ősz bajusszal és a fején fehér kalappal. És nála szólt az AC/DC. Nos, itt egy példa arra, hogy ki is az igazi rocker. Tehát nem az öltözködés, oké, menjünk tovább.

A második része a dolognak, hogy ki milyen zenét hallgat. Ez részben hozzátartozik, ugyanis a rockerek, mily meglepő, de rockzenét hallgatnak. Viszont így teljes egészében ez sem igaz. Ugyanis van olyan ismerősöm , aki Slipknotot és KoRn-t hallgat, péntekenként pedig a diszkókban rázza magát. No comment. Nem is az, hogy hallgatja, mert szíve joga. De hogy rocker társaságban ő rocker, mások közöt meg ,,csak hallgatom". Ez szerintem már a képmutatás kategóriába tartozik.

A válasz az előbb feltett kérdésekre, hogy ki is a rocker, pedig szerintem, és sok más ember szerint is az, aki annak érzi magát. A rock nem egy zene, nem egy öltözködési fajta, a rock az egy életérzés. Ha valaki nem érzi át a lényeget, az energiát, akkor hiába hallgatja, nem lesz rocker. Hiába hordja a bandák logóival díszített cuccokat, szakadt famereket, tornacipőket és bakancsokat, nem és nem lesz rocker. Ellenben aki átérzi az egészet, az akkor is rocker marad, ha az állása miatt öltönyben járkál, vagy csak hétköznapian öltözködik.

Persze, a rockereket is besorolhatjuk csoportokba. A leggyakoribbakat említeném.

Ősrocker. Ők az első generációs rockerek, még a '80as évekből. Rengetegen voltak akkoriban, ám sokan felhagytak a rocker öltözködéssel, a koncertre járással, így nem is gondolnánk róluk. Persze van, aki továbbra sem hagyta el, még negyven évesen is zenekaros pólókban járkál. Minden tiszteletem nekik :). Ezzel kapcsolatban szeretnék elmesélni egy érdekes eseményt. A múlthéten történt, sétállok haza a faluban, amikor zenét hallok az egyik házból. Megállok, kiveszem a fülhalgatót, és pontosan nem tudom megmondani, de ha jól emlékszem, akkor P.Mobil vagy Deák Bill volt az. Egész meglepő, a ház tulaja lehet vagy 50 éves. De ilyen is van.

Pólósrocker. Talán ez a legmegszokottabb. Általában a fiatalabb generációt képezik, és öltözködésükre jellemző, mint a neve is utal rá, zenekaros póló/pulóver, kék, néha hypózott farmer, és tornacipő. Kiegészítőként általában nadráglánc, esetleg szegecses karkötő jön szóba.

Bakancsos rocker. Azt hiszem ez itt a legegyértelműbb. Zenekaros cuccok, gyakorlók, terepnadrágok, és bakancs. Az ékszer igencsak ritka, bár itt is a szegecses karkötők vannak előnyben, mint az előbbieknél. Nemtudom, hogy hol mennyire megszokott, speciel az iskolámban elég sok van. Bár ebből is abban az időszakban volt sok, amikor az ősrockerek még fiatal bakancsos, gyári munkások voltak.

 Nem nyúznám tovább a szót, de eszembe jutott még egy dolog, talán a leghétköznapibb. A társadalom hogyan vélekedik rólunk. Minden egyes csoport máshogy reagál a közeledésünkre, vannak, akik félrehúzódnak, elhalkulnak, beszéltem olyannal, akit ha megkérdeztem, mit gondol a rockerekről, azt mondta fél tőlük. Vannak akik megtámadnak, itt gondolom értitek, kikre gondolok.

Miven nem öltözködök eléggé átlagosan, vannak helyek, ahonnan szó szerint kinéztek. Előfordult, hogy a gyerekeikkel összesúgtak a szülők. Képzelem, miket mondhattak. Talán van, aki megsértődne egy két ilyen történésen, de engem nem zavar, amíg jól érzem magam a bőrömben, és akinek nem tetszik, ne nézze.

 Aztán a zenéről se vannak a szülők jó véleménnyel, általában. Nekem mondjuk szerencsém van, anyám is és apám is rocker volt anno. De vannak olyanok, akik egy teljesen anti-rocker családba születnek, nekik nehezebb dolguk lehet. Tehát eléggé csúnya helyen végeztünk a palettán, talán még a punkok és a skinheadek, na meg az emok állnak mögöttünk. Egy rapper-gyerekre fel se kapja a fejét senki manapság, hisz divat a letolt gatya...

Nos, úgy érzem mostmár tényleg mindent elmondtam, amit lehetett.

Szevasztok, Bortbúzátmilkacsokit!