Igen, új sorozat készült el. Fejben már rég megszületett egy zenei rovat képe, ám nem tudtam, hogy fogjak bele. Aztán hirtelen támadt ötletekből elkészült a teljes bejegyzés. Mivel a mai világban elég sokan hallgatnak popot, repet, és mosógépzenét, úgy gondoltam, hogy egy kis leltárat készítek a ma élő, a rock fogalmába tartozó zenékkel. Én a rockot csupán gyűjtőfogalomként alkalmazom, jelen esetben ide sorolom a hasonszőrű zenéket is. A sorozatban lesz egy leírás az említett műfajról, és mivel nem a Wikipédiát akarom másolni, saját gondolatok hozzáfűzve, és persze Youtube videók, hogy ne unjátok magatokat halálra olvasás közben :)
Íme a mai alanyunk, mely nem más, mint a...
Úgy bizony, a személyes kedvencemmel, a heavy metal-lal kezdem. E műfaj rengeteg ellentétet szült, sok zenekarról nem lehet eldönteni, melyik műfajba tartoznak, ezért előfordulhat, hogy van aki mást olvasott.
A heavy metal angolul nehéz fémet jelent. Nevét feltehetőleg onnan kapta, hogy a zene olyan hatású, mintha két, vasrudat húznánk egymáson. A műfaj 1968 és '74 között jött létre. A blues, és pszihodelikus-rock gyökerekkel rendelkező műfaj gitár- és dobközpontú. Sokan a könnyűzenei műfajok legextrémebbjének tartják. Véleményem szerint sokkal nagyobb ellenhatást vált ki egy black metal szám, mint ha heavy metalt hallgatna az átlagos, Viva-rajongó.
Az első heavy metal zenekarok is nagy közönséget vonzottak, mert az emberek ki voltak éhezve a kemény zenére. A zenekarok között olyan neveket tartanak számon, minta Led Zeppelin, a Deep Purple, és a Black Sabbath. Külsőleg rengeteg támadás érte őket, és amikor már úgy látszott, hogy kifulladt a műfaj, a brit újhullám, ennek hatására a zenekarok eltávolodtak a blues zenei alapoktól, és a sokkal kapósabb punk zenét olvaszották magukba, bizonyos mértékekben.
Az 1980-as években örvendett a legnagyobb sikerének a műfaj, bár az extrém zenék jobbára csak az underground figyelmét keltették fel. A gitártozítóknak köszönhetően rengeteg féle hangzást érhettek el. A zene sikerét a remek hangú énekeseknek is köszönhette, akik a férfi toroknak ördigen magas hangokat is ki tudták magukból énekelni. Az énekesek eme tehetségükkel természetesen éltek is. A dob is jelentős szerepet kapott, a ritmus felelősként tartották számon, ám a basszusgitárt sem mellőzhetjik, hiszen a basszerok fektetik le a súllyos hangzást. A jellemző felállás a '70-es évek eljén alakult ki, az egy dobos, egy ritmus és egy szólógitáros, egy basszeros, valamint egy énekes. Természetesen az énekes is játszhatott gitárokon, ha másnem, léggitáron:).
A gitárosok a remekül felépített gitárszólókkal, a lehető legbonyolultabb riffekkel óriási extázist hozhattak létre. Ezt már csak tetézte az óriási hangerő, a sokszor torzítottan megszólaló gitárok, a kemény dobütések, és az ének. Természetesen ennek következménye, hogy bár a The Who a világ leghangosabb együttesének kiáltották ki, ami bekerült a Guiness-rekordok könyvébe, a zenekar tagjai óriási halláskárosodással küzdenek.
A gitárosok a söprés-pengetést (sweep-picking), az érintőstílust (tapping) és egyéb más technikákat használnak a gyors gitárjáték elérése érdekében, és sok alműfaj a virtuozitást fölébe helyezi az egyszerűségnek. A technológia fejlődésével a gitár hangjának megváltoztatására új módokat alkalmaztak.
Az Iron Maiden és a Judas Priest is követte a két gitáros példát. Az énekesek az adottságuktól függően.
A dobfelszerelés általában sokkal nagyobb, mint más rockzenei formáknál. A standard felső tam, lábdob, pergő, lábcin, kísérő és beütő cin mellett dupla lábdobot, számos felső tamot és sok különböző típusú cintányért használnak, valamint más ütős hangszereket is, például kolompot.
A dalok meglehetősen hosszúra nyúlhattak. Nem ritkák a tíz perces számok. A tematikájuk gyakran támaszkodik a sötét és nyomasztó dolgokra, erre példa a Black Sabbath Paranoid című albuma, melynek dalai beteg személyiségekről szólnak. Ezek a témák rengeteg zenekart inspiráltak, rengeteg későbbi együttes repertoárjában találkozni velük. A szélesebb körű problémákra megint csak rávilágítottak, így a háborúk és a halál. Szóba, illetve dalba került a nukleáris pusztítás is. Aztán előjöttek a fantasy témák, csak az Iron Maiden rengeteg dalt írt erről. példának a Fear of the dark album címadó dalát, a Fear of the darkot hoznám fel. A közel nyolc perces számban az énekes elmeséli, hogy miért is fél a sötétségtől. Hátborzongató, milyen írói véna létezik e számok megíróiban.
A másik igen gyakori téma a blues gyökerekből ered. Ez pedig a szex. A kétértelmű dalszövegek jellemzőek a Led Zeppelinre, például. Aztán nyíltabban beszélnek erről a glam metal együttesek, de ez már egy másik téma.
A heavy metal dalszövegek a kritika célpontjai. Egyesek szerint értelmetlen, hörgésekkel és sikításokkal teli és egyszerű, a bulit helyezi előtérbe, mások szerint nő gyűlöletre, okkultizmusra, öngyilkosságra uszít.
Amerikában az 1980-as években a PMRC petíciót nyújtott be a Kongresszusnak, hogy szabályozza a könnyűzenei piacot a nemkívánatos dalszövegek miatt, különös tekintettel a heavy metal dalokra. 1990-ben két fiatal szülei az amerikai bíróságon beperelték a Judas Priest együttest, azzal a váddal, hogy a fiaik azért lettek öngyilkosok öt évvel korábban, mert egy Judas Priest-dal tudat alatt ezt sugallta nekik. Habár az ügy hatalmas médiavisszhangot váltott ki, végül ejtették a vádat.
Hihetetlen, milyen emberek léteznek. És elérkeztünk az egyik legkényesebb témához, a divathoz.
A heavy metal rajongói hosszú hajat növesztettek, ezt egyesek szerint a hippi kultúrából vették át. Nem vitatkozom. A hagyományos öltözködés a kék illetve fekete farmernadrág, a kedvenc zenekarjaik logóival díszített fekete alapú pólók, farmer- és bőrdzsekik sokasága. Jellemző ékszerek még a nadrágláncok, a szegecsekkel kivert karkötők és övek, néhány extrémebb esetben a piercingek, bár nem ez a szokványos, és a medálokkal díszített bőrláncok.
A színpadi viselkedés nem volt megszabva, nem behatárolható. A headbang általánosságban elmondható, ez a fej ritmikus rázását jelenti. Nagy hajjal igencsak látványos, csak egy idő után ha abbahagyom, beleszédülök :). Ronnie James Dio(Rest In Peace) népszerűsítette a Black Sabbathban az ördögvillát, amit gondolom mindannyian ismertek, ezt nem kell bemutatnom. Gene Simsons, a Kiss zenekarból, azt állítja, hogy ő mutatta elsőnek. Lényegtelen szerintem, de hozzá tartozik a koncertek hangulatához, amikor sok ezernyi kéz mutatja ezt...
És most lássuk, hogyan jutott el mindez szép hazánkba:
Elősször csak a külföldi számokat játszottaák, a '60-as évek végén, főleg a The Cream, és Jimi Hendrix számai mentek.
Hazánkban elősször hitelesen a Deep Purple nyomában járó P.Mobil képviselte a rockzenét. A következő hullám a '80-as években következett be, ezt nevezzük a Metál Nemzedék időszakának. Ez időszakra jellemzőek voltak a becsempészett korongok, ugyanis hivatalosan egyik nyugati banda lemezei se jelenhettek meg.
Ennek hatására megalakultak az első heavy metalt játszó zenekarok, mint a Stress és a Pokolgép. A Pokolgép betört a köztudatba, amikor 1983-ban a Ki mit tud?-on a közönség szeretete egészen az elődöntőig juttaták őket. 1985-re stabilizálódott a felállás, és megjelent a Totális Metál című albumuk 1986-ban. Ekkor lépett ki Paksi Endre, és alapította meg az Ossiant. Az énekes szerepét egyedül Kalapács József töltötte be, amerikai sikersztorihoz illően, a közönségből érkezve. A zenekar első szériája 1990 es Metal az ész c. lemezig tartott, amikor is kilépett a teatrikusan éneklő Kalapács, és helyét a mély hangú Rudán Joe vette át.
A stílus másik jeles képviselője hazánkban az Ossian zenekar volt. Ezt az ex-Pokolgép tag Paksi Endre alapította, és egy kis szünettel, és tagcserékkel a mai napig folyamatosan működik.
A Pokolgép szövegeire jellemzők a rockzene éltetése, és a fiatalokat ért bántódások elemzése, míg az Ossian a bulira írt számok mellett társadalomkritikáról is zenél, Paksi Endre pedig csodálatosan bevált szövegírónak.
Hazánkban 1985-től 1990-ig mindössze 5 metal lemez jelent meg, ebből három Pokolgép, és két Ossian album.
Rengeteg kisebb banda alakult, látva a külföldi és hazai, sikereket elért zenekarokat, ám a demókészítésnél messzebb nem jutottak.
1990 óta rengeteg lemez jelent meg Magyarországon is, ám a heavy metal itthon nem képviseli magát olyan erősen, mint külföldön, gyakorta keverednek más műfajokkal.
Az 1990-es években hódított magának teret a pop, rengeteg, a heavy metal fénykorában még kisgyerek ember el felejtette, mit is jelentett ez anno a szüleiknek. Persze, maradtak még öreg rockerek.
Aztán elérkeztünk a 2000-es évekhez. A svéd Hammerfall visszahozta a tradicionális heavy metal hangzást, ezáltal, ha csak underground szinten is, de visszatért. 1998-tól újra működő Ossain nyomán megjelentek a győri metal fesztiválokon feltövekvő zenekarok, mint például a Demonlord és az Obstruction.
A Metal Hammer magazin lemezkiadót alapított Hammer Records néven, ahol az új metal zenekarok kiadhatják üdítő zenéjüket.
Elérkeztek a két napos metal fesztiválok, külföldi mintára. Ez a PeCsában került megrendezésre, itt tizennyolc fellépő kapott helyet, erős külföldi mezőnnyel, ám 2004-ben beleolvadt a Sziget programjába, ezáltal a Sziget minden évben leglátogatottabb színpada lett.
És elérkeztünk oda, hogy lassan vége a bejegyzésnek. Kihagytam volna valamit? Hát persze! A leghíresebb énekesek. Egy szép kis felsorolásban lesz részetek ;)
- Kalapács József (Pokolgép, Omen, jelenleg a Kalapács frontembere)
- Paksi Endre ( Pokolgép, jelenleg az Ossian nevű formációban énekel)
- Bruce Dickinson ( Iron Maiden frontembere, és egyben basszere)
- Rob Halford ( Judas Priest énekese)
- Ozzy Osburne (Black Sabbath, aztán Ozzy Osburne)
- Robert Plant (Led Zeppelin)
- Axl Roses (Guns 'N Roses)
- Bon Scott ( tudom, hogy az AC/DC nem éppen heavy metal, de Bon Scott hangjánál nagyobbat nem talál a világ)
Nos, azt hiszem mindennel végeztem. Még utoljára egy gyöngyszem:
Nos, embörök, Bortbúzátmilkacsokit, veszlát!
Majd jelentkezem.
